"Vannak, akik számára a kertészkedés talán csak ártalmatlan ténykedésnek látszik, amely valójában kis jelentőségű egy olyan világban, ahol a címoldalakat magasztosabb kérdések foglalják el. Ezzel nem értek egyet. Amikor a világ hatalomvágyőrült vezetői már rég feledésbe merülnek, az árnyékban akkor is kihajt majd a gyűszűvirág, s a napfényben tavirózsák nyitják majd csillagszerű virágaikat."

( Alan Titchmarsh
)

2012. december 31., hétfő

A 2012-es év,


a 2012-es átkozott, legeslegrosszabb év,
nem jön remélem több ilyen....

2012. december 23., vasárnap

Boldog Karácsonyt!






Annyira kíváncsi voltam erre a dologra, hogy csak emiatt sütöttem még egy fél adag mézest, a fiúk nagy örömére. (Persze ezt ők még nem tudják, a díszekhez csak pár darab kellett, a többit eldugtam). A díszek persze úgy lettek volna igazán szépek, ha többféle színű "üvegből" készülnek, de csak almás-körtés savanyúcukrot kaptunk. Na, majd legközelebb!

Békés, boldog Karácsonyt mindenkinek!

2012. december 20., csütörtök

December havában

kigurultunk a kertbe megtenni az esedékes ellenőrző körutunkat. Vagyis hogy nem is december "havában", hanem december száraz, napos idejében, ezért is mentünk éppen most.
A kert a helyén, minden rendben. A virágágyásaimban a kikelt búzavirágokon és egynyári szarkalábakon kívül rengeteg sok kis apró zöld növény gyom van, és mivel szórtam el többféle virágmagot (díszpipacs, meg egyebek), leszek gondban tavasszal, amikor el kell dönteni, hogy mit gyomláljak ki.
Az 1 darab rózsatövem úgy tűnik jól van, nem fagytak le még a levelei sem, ugyanígy zöldellnek a kihajtott szellőrózsa levelek. Ezen izgultam idáig, így most a kúszótujáról (vagy borókáról vagy hogy hívják) vágtam ágakat, és szépen betakargattam vele ezeket a növényeket.  Azóta azon aggódok, hogy ha esetleg meleg lesz, befüllednek...

Vágtam fenyőágakat is, szedtem galagonyát, ezekből kellene valami karácsonyi dekorációt készíteni, hogy legyen fenyőillat. Évek óta nem állítok karácsonyfát. Azóta, amióta egyszer áprilisban is a fenyőtűt szedegettem a szőnyegből és emiatt begurultam, ráadásul láttam a szomszéd műfenyőjét és sokkal szebb volt, mint a mi kis, ferde, igazi fenyőnk. Ezen felbuzdulva abban az évben mi is vettünk egy műfenyőt..., és rájöttünk, hogy nincs illata....Na, talán majd most... Egy pár fenyőág csak nem szórja tán tele a szőnyeget?

Köhögés ügyileg rosszul állunk: Bogyót végül orvoshoz kellett vinni, rögtön azzal a gyógyszerrel kezdtük neki, ami Bátoron segített. Amikor szedte a gyógyszert, majdnem abbahagyta a köhögést, de végül mégse. Mióta elfogyott a szer, még jobban köhög (ez még mindig sokkal enyhébb, mint amit Bátor előadott), de jelenleg a csúcsot én tartom, még szerencse, hogy a kutyák nem szólnak rám, és nem zárnak be a konyhába éjszakára, mint hogy én tettem Bátorral...

Meggy befőtt ügyében felül vizsgáltuk az álláspontunkat :)

2012. december 7., péntek

Jobb híján, kert híján

 Nemrégiben felbontottuk az első üveg saját készítésű szódás meggy befőttet.  Nem romlott meg, az állaga valóban gyönyörű, roppanós, de meg kell valljam a szénsavas, kissé csípős íze első kóstolásra nem győzött meg minket, hogy máskor is kell ilyet csinálnunk. Laci simán kijelentette, hogy nem jó, én hősiesen eszegettem, mert mindenki egye meg amit főzött, és ha magában nem is annyira, de pisztráng mellé nem volt rossz. Ákos, mint én, ette-ette, de fenntartással. Megbeszéltük, hogy kipróbáljuk majd levesnek, főzés közben hátha kimegy a csípősség belőle.
 Erre még nem került sor, de időközben megtörtem az összes anyukámtól hozott mogyorót, és elkezdtem recept után kutatni,hogy miben használjam föl, mert így megtörve már mindenki fantáziáját izgatja, és valaki állandóan belemarkol, hogy csak  "pár szemet" bekapjanak belőle (én is), bezzeg a törésért senki nem törte magát. Kiderült, hogy minden receptben, amire úgy emlékeztem, hogy mogyoró kell hozzá, mégis mandulát írnak..., kivéve a "Nutella házilag" receptjét. Muszáj volt tehát ezt kipróbálnom.


Kert híján muszáj valamit alkotnom: saját készítésű mogyorókrém, mézes süti, meggybefőtt, és tányéralátét, vagy edényfogó


 Kész is lett, finom is lett, és amikor Gergő először meglátta (kóstolás előtt) azt mondta, hogy valamiért valami meggyes dologra emlékezteti. Erről eszembe jutott a meggybefőtt. Kivettem tehát néhány szemet, megkenegettem őket a házi mogyorókrémmel. És olyan, mintha konyakos meggyet ennék :)

2012. november 30., péntek

Izzik a....

Saját galagonya.




Már hetekkel ezelőtt le akartam fényképezni, hogy eldicsekedjek vele, mert másnak ugye saját retke, zöldsége, hagymája, meg miegymása van még ilyenkor is, nekem meg galagonyám. Jó az annak, aki szereti, én pl. igen. Meg a papagájok is. Ha kint járunk, mindig szedek nekik egy marékkal. Azért hagyok a "vad"  madaraknak is, madáretető helyett. A múltkor láttam is rajta cinkéket, meg az egyik tuján is, az egyedüli nem karcsú fajtán, aminek vannak tobozai, és abban magok.  Úgy tudtam pedig, hogy a tuja mérgező, de csak tudják tán a madarak, hogy mit ehetnek meg és mit nem?

A leírtakból adódik, hogy ma kint jártunk, körbenéztünk, köszöntem a növényeknek,láttam, hogy kikeltek az egynyári szarkalábak, meg a búzavirágok, és kibújtak, bár nem most, a szellőrózsák, amiket valamikor szeptember-októberben ültettem. Ha tudom, hogy kibújik, nem ültetem el, nehogy kifagyjon, de most már csak reménykedhetek benne. Bátor több ponton megjelölte a kertet, elásott két szalonnabőrt ( ezekkel együtt egy tucat van már ide-oda elültetve, jövőre várjuk, hogy kikeljenek a szalonnafák), mondtuk a kertnek, hogy szegény kert, itt hagyjuk egyedül, és hazajöttünk. Ezt hívják villámlátogatásnak, márciusig csak ilyenek lesznek. Esetleg februárig, ha az időjárás engedi.

Itthon megint hizlaltam a népet, meg magamat:

Hah, és most olvasom Ken Follett  új könyvét elektromos formában. Éljenek a fájlmegosztó oldalak! :)

2012. november 28., szerda

4 héttel később

4 héttel, 3 féle antibiotikummal, egy levél köhögéscsillapítóval, és egy levél prednizolonnal később Bátor már szinte már nem is köhög, cserébe viszont bepisil. Gondolom (remélem) a gyógyszerek mellékhatásaként. Remélem (gondolom) ha elfogy a gyógyszer, abbahagyja a bepisilést, és remélem (nagyon), hogy a köhögést nem kezdi újra.
Bogyó viszont elkezdte, de ez egyenlőre nem tűnik súlyosnak.

A kertet téliesítettük, ami annyit tesz, hogy felraktuk a nyúl elleni védőfelszerelést a fákra (túl korán, de ha bejön a hó, nem tudunk kimenni), és betuszkoltuk a hintaágyat a faházba.  Kert helyett én is, mint BoGyo, sütögetek, főzögetek, csak én vele ellentétben kizárólag édes, cukros tortákat, süteményeket, édességeket.

2012. november 13., kedd

Köhög

Már két hete, egyfolytában. Éjjel és nappal. Meg hörög és öklendezik olyan mély hangon, mintha egy masztiff lenne. Ijesztően.  Elmehetne egy horror filmbe. És köhög. Mint egy légkalapács, ütemesen: durr-durr-durr...

A második napon kapott injekciót, antibiotikumot. Eltelt két hét, még mindig köhög. Volt tüdőröntgen, szív ultrahang. Tulajdonképpen rendben van, a szívén látszik, hogy nem egy mai csirke, de ez nem indokolja  a köhögést. Állítólag légúti megbetegedés. Kapott másik antibiotikumot, köhögés csillapítót.
Még mindig köhög.


2012. november 4., vasárnap

Ribizlitorta

Igen, a ribizlit is otthonról hoztuk, fagyasztott állapotban. (Ígérem nem fogom minden egyes zsákmány további sorsát megírni). A három órás út alatt szépen olvadásnak indult a gyümölcs, és mivel még egyszer lefagyasztani nem tanácsos, Ákossal elkezdtük enni. De ketten így hirtelenjében nem bírtunk másfél kiló ribizlit elfogyasztani, így ki kellett találnom valamit, hogy ne menjen kárba.
A hűtőben kiolvadva levet is eresztett, erről jutott eszembe, hogy Limara almás pite receptjében olvastam, hogy  a reszelt alma kinyomott levét vaníliás pudingporral felfőzi, utána abba keveri az almát, ez lesz a töltelék. Ezt már egy ideje ki akartam próbálni, de most itt van ez a sok ribizli, meg a lé, gondoltam biztosan működik azzal is.

A torta alapjának a tejberizstortánál kipróbált piskóta tésztát csináltam meg. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én eddig mindenhol azt olvastam, hogy a piskóta tésztához szét kell választani a tojást, külön felverni a fehérjét, és óvatosan  belekeverni a többi hozzávalóba. Ebben a receptben az a szimpatikus, nem kell szétválasztani a tojást, csak az egész tojásokat kell a cukorral jó hosszan, 10 percig keverni . (Közben el lehet gondolkozni azon, hogy hogy csinálták ezt az elektromos habverő feltalálása előtt?)

A gyümölcstortákkal nekünk eddig az volt a bajunk, hogy sehogyan sem értettük, minek hozzá az a tortazselé, aminek igazából semmi íze, csak jól néz ki. Nem is csináltam eddig sosem. Így, hogy a vaníliapudingot a gyümölcs levével kevertem ki, szükségtelenné vált a zselé használata, egy igazi gyümölcsből készült, gyümölcsdarabokkal kevert, szép színes ribizli ízű krémet kaptam. Nagyon örülök a felfedezésemnek, már alig várom a málna szezont :)



A tetejére még került egy réteg tejszínhab is.

Mivel a ribizli olyan sok volt, kénytelen voltam két tortát készíteni.

Holnap, vagy a napokban viszont kell egy gyümölcs nélküli tortalapot is készítenem, a gyümölcsöt nem evő Szőke herceg számára ...



Ahogy az előző bejegyzésben írtam, a macskát nem, de mást sok mindent hoztunk anyától, többek között két tuját és öt bukszust az apukám szaporította növényekből. Apának semmi konkrét célja nem volt ezekkel a növényekkel, csak hobbiból gyökereztette őket, néha egy-egy szomszéd kért belőle, a nővéremék is vittek párat, de a fő fogyasztó én vagyok. Eddig is sokat jelentettek nekem ezek a növények, azóta meg még többet, hogy apa többet már nem fog szaporítani :(
Tujából már csak egy maradt, nem ez a karcsú "szép fajta", hanem a szélesebb, szétboruló lombú, bukszusból viszont van még egy pár, talán 5-6 tő. Azon gondolkodom, hogy a maradékot is el kellene hozni, ha találnék nekik helyet.  Anyának nem jó ott egyedül, úgyis előbb-utóbb el kellene adni a házat, akkor meg miért legyenek a növények máséi, aki nem is értékeli?

Csütörtökön jöttünk haza, a bokrok azóta hűségesen vártak ránk a kocsiban, csak ma jutottunk ki a kertbe. Meglátszik, hogy agyagos talajból jöttek, még mindig nedves, jó kis gyurmázható állagú volt a földjük, mondjuk amikor ástam ki őket, akkor elgondolkoztam, hogy ha nálam is ilyen lenne a talaj, hogy boldogulnék vele?

Nyáron a bukszus sövény két foghíjába beültettem a saját, erkélyen gyökereztetett, nevelgetett bukszus "bokraimból" kettőt, ami így nézett ki.  
Na, most ezek hirtelen nagyra nőttek kicserélődtek :


 Így már mindjárt más a leányzó fekvése ugye?

Nem tudom, mit csináltam rosszul, apa meg mit jól, de az ő példányai egy idősek, vagy fiatalabbak az enyémeknél, amiket már sok éve nevelgettem az erkélyen; rendes virágföldben voltak, mindennap locsoltam őket, sőt még táprudat is kaptak, mégse voltak képesek normális méretűre nőni.

A többi bukszust a ribizlik elé ültettem, szegélynek.

Középen a két kis láthatatlan maszat saját szaporítás

Ahogy látszik, terjeszkedek lefelé a bukszus sövénnyel, nem tehetek róla, de nagyon szeretem.
A két tuját az alsó kerítés előtti ágyásba ültettem, ahol eddig csak az orgonák, egy aranyvessző, meg a kiirthatatlan vadsóska volt.

Az orgonák elé a saját szaporításból ültettem bukszusokat .

Persze rögtön kellett valami szegély is, fűnyíró veszély elkerülése végett. Jobb híján téglákat raktunk ide. A kertben már egy darab sem volt, még jó hogy a kert előtt kiváló tégla ültetvény van. Valamikor valaki ide hordhatott egy csomó téglát, amit azóta benőtt a fű, de ha keresünk, még mindig találunk egész nagy darabokat. Amikor a ház alapját készítettük, több talicskányit termeltünk ki innen, és meg voltunk róla győződve, hogy több nincs, most mégis egyre másra bukkannak elő újabb példányok. Az uram szerint ezek azóta nőttek, ezért a kisebb darabokat most se ástuk ki, hanem "visszadobtuk", hagy nőjenek még.

Téglaültetvény kitermelése kereső kutya segítségével. A szarvasgombára később térünk rá ...
A kereső kutya úgy elfáradt a nagy munkában, hogy már nem volt képes a saját lábán menni :)



"Már megérkeztünk?"

"Mi a fene jó ebben?"

2012. november 1., csütörtök

A macska él

Az úgy volt, hogy gyerek koromban a szomszédban lakó unokatestvéreméknek volt egy tacskó kutyájuk (meg egy macskájuk) és én akkor zsenge gyermekként úgy beleszerelmesedtem Dínóba, hogy azóta olthatatlan szerelem él bennem az álltok, főleg a  kutyák iránt. Cilit is szerettem de ő, mint "magányosan sétáló macska" nyilván nem értékelte annyira a rajongásomat, így inkább "kutyapárti lettem." Később apukám megszánt, és egyszer csak beállított egy kiskutyával, így lett saját kutyám.
Aztán ugrottunk az időben, felnőttem, elköltöztem, Dixi természetesen anyukáméknál maradt. Később férjhez mentem, majd lakásunk is lett, és rájöttem, hogy lehet saját állatom. Persze a panelba a férjem nem akart kutyát, így hullámos papagájjal kezdtük, aztán ahogy gyerekeink is lettek, lett nimfánk, halunk, tengerimalacunk. Én azt hittem, hogy ezek az állatok már a gyerekek kedvéért vannak, és egy idő után amikor észrevettem, hogy annyira sem törődnek a tengerimalacokkal,  hogy amikor azt mondom, szedjenek nekik füvet, csak egy marék gazt hoznak, begurultam, és elajándékoztam őket.

A fiúkat egyáltalán nem hatotta meg a dolog, én meg rájöttem, hogy nem nekik kell az állat, hanem nekem. Annyira hiányzott valamilyen akármilyen állat, hogy már azon törtem a fejem, hogy törpe nyulat, vagy mókust, vagy akármit veszek...., magamnak. Ekkor történt, hogy a nővéreméknél a kertben született két kismacska, és a sógorom azt mondta, nekik csak egy (illetve az anyjával együtt kettő) macska kell, és  ha nem viszi el a másikat valaki, likvidálja. Így életmentésnek beállítva a dolgot, erősen kampányoltunk a férjemnél ( akinek gyerek korában csak macskái voltak), és hazahoztuk a panelba a macskát, akit Laci gyerek kori macskái után Bandinak neveztünk el.
Minden szép és jó lett volna, ha ez a macska nem nyávogott volna ébresztőt nekünk minden hajnalban 3 és 4 óra között. De ez a macska minden hajnalban felébresztett minket, és amikor kemény puhítások árán kutyánk is lett, még a kiskutyát is felverte hajnalban, hogy aztán ketten kergetőzést csapjanak a lakásban, oly módon, hogy Bandi közben a fejünkön ugrált, miközben próbáltunk még pár órát szunnyadni munka előtt.

Ekkor megkeményítettem  magam, és úgy döntöttem, jobb lesz neki kertes házban, és rátukmáltam a macskát anyukámékra, akik maguktól sose akartak macskát. Kértem őket, hogy egyenlőre pár hétig legyen a lakásban, amíg megszokja a helyet, mert ha csak úgy kirakják a kertbe, úgy elmegy, hogy sose látjuk viszont. Ennek már 12 éve, és Bandi igencsak megszokta a helyet, és tizenkét évig ugráltatta a szüleimet, hogy most ki akar menni, most be akar jönni, és különben is, most van itt az ideje, a hajnali 1 órás nyers pulykamellnek.
Anyukám sokszor mondta, hogy jól kicsesztem velük ezzel a macskával, de én nagyvonalúan mondtam, hogy ti nyugdíjasok vagytok, ráértek napközben is aludni.

Amióta apukám nincs, Bandi éjszakánként már nem csak a pulykamellet követeli, hanem apát is. Az utolsó hónapokban apukám sokszor fent volt éjszaka, mert fájt a lába és nem tudott aludni, és ha már fent volt, a lábával dögönyözte a macskát.
 Bandi azóta éjszaka kimegy az asztal alá, ott lefekszik, és várja a dögönyözést, és nyávog és nyávog, és ki akar menni, de utána rögtön be akar jönni, és enni kér, de nem eszik...., stb.

És azóta anyukám türelmetlenebb, én meg úgy gondoltam, nem akarom tovább ezt hallgatni, így amikor anya azt mondta, hogy ha megyünk, oda-haza gyertyaégetésre, pakoljam fel a macskát és hozzam, ide-haza elaltatni, azt mondtam jó, és megbeszéltem a doktornővel a dolgot.

Vittem magammal a szállítódobozt, bár magam sem hittem hogy végül anyát ráviszi a lélek, de mivel én vittem a nyakukra a macskát, úgy gondolom, az én saram, és nekem kell megtennem, ha tényleg úgy akarja. És igazán elszánt voltam, mondtam neki, hogy reggel ne engedje ki a macskát, ha vinnem kell, mert elbújik, és nagyon örültem, amikor mégis kiengedte.

És amikor egy idő után mégis behozta, akkor már biztos voltam benne, hogy holnap macska gyilkos leszek, és lelki szemeim előtt már láttam magam sírt ásni ...

De a konkrét kérdést még nem mertem nekiszögezni, csak az utolsó pillanatban, amikor már a kertbe szánt bukszusok és tuják, és a héjas dió meg a mogyoró, meg a húsok és sütemények is bent ültek a kocsiban. Tulajdonképpen nem is kérdeztem, csak mondtam, hogy így a macska már nem fér be, és amikor anya azt mondta, hogy : "hát nem, mert sajnálom", akkor már a nyakába borulva sírtam, hogy ne kelljen megölnöm ...

Hát így történt. És még mindig nem tudom, hogy végül is valamelyikünk komolyan gondolta-e?

2012. október 27., szombat

Granny Smith termés + akasztófa humor






Tavasszal, gyümölcsfa virágzás idején a kétnapos fagyban szinte minden fának lefagyott a virága, keresztet vetve ezzel a meggy, cseresznye, szilva, őszibarack termésünkre. Valami csoda folytán az almafák elkerülték ezt a sorsot (lehet, hogy két nappal később borultak virágba), így lett idén először értékelhető mennyiségű és minőségű jonatán és granny smith termésünk. (A tavalyi almatermés két szem granny smithből állt).  Sőt, golden almánk is lett , de azt fotózás előtt megettük :)


"Az lesz majd a kéjes óra..."

2012. október 13., szombat

Lost- Eltűntem

Eltűntem kissé, ennek sajnos nem az az oka, hogy világ körüli úton vagyunk, vagy a Bahamákon süttetjük a hasunkat.

Jelenlegi tartózkodási helyemről elég nehezen mozdulok, legtöbbször úgy érzem, akármerre kaparászok, csak falat találok. Napjaimat az álláshirdetések böngészésével kezdem, amitől rövid időn belül hányingert kapok, és teljesen értéktelen embernek érzem magam.

Végül rátaláltam egy hirdetésre:  http://kmdholding.com/hu44hcs 

  Úgy gondolom, veszíteni nem veszíthetek semmit, pénzt nem kérnek, ezért beregisztráltam. Kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle... 
Persze ettől függetlenül azért a böngészést, álláskeresést  nem hagyom abba, ma már megvolt a reggeli hányingerem :(

Innen a béka segge alól elég nehéz kertészkedni, de azért próbálkozom, és amikor már kint vagyunk (és éppen nem törtek be) jól érzem magam, és megnyugvást ad. 

A legjobb dolgok, amik mostanában történtek velem:

A pöttyös az igazi :)

Saját mogyoró héjában,

és saját mogyoró (fele) megtörve. A tavalyi két szem üres mogyoróhoz képest egész szép termés .


Puszi mindenkinek, köszönöm az aggódást, amikor a béka engedi, kimászok .

2012. augusztus 23., csütörtök

Abcug hőség, le vele!

Jöhetne már valami enyhülés (-sel egybekötött) eső, mert sürgős ültethetnékem van!

Melindától ugyanis csomagot kaptam, amiben a virágmagok mellett volt egy nagyon szép tő kasvirág, ami szerencsésen túlélte az utazást, de aggódom, hogy hogy túl éli-e az erkélyemet szombatig, amikor ki tudom ültetni. Jelenleg egy gramm virágföldem sincs otthon, ezért kénytelen voltam vízbe állítani, és árnyékolást szerelni neki a szárítókötélre, nálam még az erkélyem is sivatagi hőség van. Most valahogy sokkal fontosabbnak tartom a növény ültetést, mint azt, hogy holnap dolgozni menjek.

A balkon nyír is hirtelen nyakigláb akar lenni, már elér az orromig, lassan őt is ki kellene ültetni, mert nem fog beférni a kocsiba.  Ami nem csoda, tekintve, hogy tele van kerti szerszámokkal szegény :(


2012. augusztus 18., szombat

A tett után

A hőség és betörés után lassan kezd visszatérni belém az élet. Nem tudom mi ez nálam, optimizmus, vagy naivság, de már újra tervezgetek, előre nézek. Mit, hogyan, hová, tervezek átültetéseket, elképzelem, hogy ez vagy az, de jó lenne ha a jövőben így vagy úgy lenne.

A szerszámaink elrablása megint nagy érvágás volt az üres pénztárcánknak, még jó hogy ásót, lapátot, gereblyét annak idején kettőt vettünk, és a másodpéldányokat itthon tartottuk, éppen a betörés miatti félelmünkben. Most majd ezeket is újra a kocsiban hurcibáljuk magunkkal, mintha nem lenne kint hová tenni. Kapánk viszont nem maradt egy sem, sem lombseprű, és vasvilla sem. Ezek nem is lesznek egy darabig.

A nagy nyírfámnak a 40 fokban lesárgult majdnem az összes levele, ezek mára el is száradtak, hullanak, mintha ősz lenne.

Mi lesz veled, nyírfácska?

Érthetetlen számomra, hogy ugyanakkor a fűzfának látszólag nem ártott meg (nem mintha azt akarnám, hogy annak is baja legyen), pedig annak azért valószínűleg  nagyobb a vízigénye!

A mogyoró szintén megégett, megkopaszodott.

Idén is csak üres mogyorónk lesz.
 Úgy tűnik, az akácoknak sem tett jót a hőség, egy-egy szélroham alkalmával hullanak az erdő levelei is, olyan jó őszi illatot árasztva.

Azért szüreteltünk is.

Saját krumpli. Kb. 10 bokor alól, 1kg 40 deka, héjastól. A legtöbb már enyhén fonnyadtan, olyan tél végi állagban került elő a föld homok alól.


Jonatán termés.

Az alma. Nem az a hatalmas méretű, de finom, és a többség kukac mentes.
 
Meg a fája.  A fa már 8 éves, de nagyon csenevész, így teljesen elhúzta a termés súlya. A méretéhez képest meg vagyok elégedve a terméssel.

Gondolat

Apáról még mindig


Nézem a neten a Forsyte sagát Van benne egy mondat;  az egyik idős nagynéni temetésén mondja az elhunyt testvére: "Annyira nem vall Ann-re hogy meghal!"
Ez viccesen hangzik, de nagyon igaz. Pontosan ezt érzem én is. Egyszerűen nem bírom felfogni hogy csinálhatott ilyet az apukám. Annyira nem jellemező rá!!!




2012. augusztus 13., hétfő

Negatív

Közben a 40 fokban a kert megégett, aztán meg betörtek. Elvitték az ásót, kapát, lapátot, satöbbit. Jelenleg nem vagyok túl boldog.
Eladni úgysem tudom a kertet, esetleg mélyen áron alul, meg aztán ha nem lenne, akkor már semmim sem lenne. Így meg folyamatos idegesség és veszteség. El vagyok átkozva.

2012. augusztus 11., szombat

Hát meg volt...

Eltemettük, elsirattuk.

Régebben ha ilyen tragédiára gondoltam (mert az ember úgyis tudja hogy akit anya szült, mind csalódik végül) nem tudtam elképzelni hogyan lehet ezt egyáltalán kibírni.
Most már tudom.
Ki lehet bírni. Tudok enni, inni, aludni, dolgozni, talán még mosolyogni  is?

Igazából én még mindig nem hiszem el. TUDOM, de nem hiszem el. Elhiszem, de nem fogom fel. Valahogy még mindig arra várok, hogy felébredek belőle. Valahogy úgy vagyok vele, hogy most nincs itt, de majd hazajön. Várok.
Ahogy a férjem mondta, papó (ahogy az unokák születése óta hívtuk) még mindig itt van, mindjárt előbukkan a sarkon a rövidnadrágjában, a letaposott sarkú kerti cipőjében, a kigombolt rövid ujjú ingében, és mindjárt előkapja az ásót, hogy kiásson nekem egy tuját vagy egy bukszust.
Én még mindig hallom a hangját.
És ha már nem hallom többé, az szörnyű lesz.

2012. július 30., hétfő


Az a rettegett hajnali telefonhívás, amikor úgyis tudod, hogy ilyen korán csak akkor hívnak, ha baj van, azok a végzetes szavak, amikor azzal kezdik a mondatot, hogy most légy erős, és előre tudod, hogy ennek a mondatnak csak az lehet a vége: apa meghalt. De amíg el nem hangzik egy szalmaszálnyit még reménykedsz benne, hogy "csak" kórházban van és nagyon súlyos.

Időnként álmodtam már olyat, hogy egyik vagy másik szülőm meghalt, de akkor sírva bár, de felébredtem.
De ezt már nem lehet visszacsinálni, és nem lehet felébredni belőle.

A tujáimat apukám gyökereztette, nevelgette míg hozzám került. Szerettem volna még egyszer megmutatni neki, hogy milyen szépek lettek.

Én ehhez még nem vagyok elég felnőtt.

2012. július 29., vasárnap

A történelem megismétli önmagát

A történelem megismétli önmagát, csak a hónap nem egyezik.
Mint tavaly (meg minden alkalommal), most is kivittük a kutyákat, és amikor az ösvény középébe benőve találtam egy "prunust",  mondtam az uramnak Tibi, hogy tavaly innen és így téptem ki a fát, és lám, megint....Mondjuk normális ember, akinek egyáltalában nincs szándékában még egy ilyen fát ültetni, az egy laza mozdulattal arrébb hajítja és megy tovább, de nem, nekem keresnem kellett  neki egy helyet a kertben, és be kellett ásnom. Csak azt nem tudom minek?  Ha józanul gondolkodunk, július végén igazán nincs esélye a magmaradásra, de úgy látszik én még hiszek a csodákban. (De ha nem sikerül, az sem baj.)

Beüzemeltük az új slagot. Eddig "háromnegyedes" volt, de most "feleset" vettünk, mert fele annyiba került, és most sincs nincs miből ugrálnunk. Első kipróbálásra könnyebb vele locsolni, mivel vékonyabb, így kevesebb víz fér bele, nincs olyan súlya mint a réginek, ahogy keresztül vonszolom a kerten. Elvileg azonos vízmennyiség kijuttatásához így nyilván hosszabb ideig kellene adott területen locsolni vele, de az amatőr  kertészlányka csak azt látta, hogy jó vizes lett a föld (pláne mert az is volt a csütörtöki eső miatt), így elsőre meg volt vele elégedve. Kisebb helyen is elfér, könnyebb feltekerni, mert tényleg összeszedtük, és beraktuk a kocsiba, de tekeredik, csavarodik, pöndörödik mint Bogyó éjszaka a fotelban a fene, és attól tartok így hamar el fog törni a csavarodások helyén.

Ahogy szereltük össze a slagot, érdekes dolognak lehettünk szemtanúi (hogy ilyen költőien fejezzem ki magam).  Láttunk két "süldő" gyíkot, ott szaladgáltak a kút és a nóra-bóra fa között, és az volt az érdekes, hogy egész közel jöttek, ha erre léptem arra szaladt, ha arra léptem erre szaladt, de nem mentek messzire.  Sőt annyira nem mentek messzire, hogy amikor leültem a fa tövébe és egy percig nem mozdultam, az egyik összetévesztett a fa törzsével és rám akart mászni, amitől hirtelen frászt kaptam, csak azt éreztem, hogy valami karmos izé kaparássza a lábamat. Ijedtemben felugrottam, a delikvens meg újra a kút felé vette az irányt, mondtam is neki, ne szaladgáljon ész nélkül, mert beleesik az aknába.  Akkor láttam meg a másikat, az kicsivel nagyobb volt az előzőnél, ott sütkérezett a szivattyúakna szélén a betonon. Lehet, hogy a kicsi is csak akkor vette észre, mert hirtelen megdermedt, gondoltam majd együtt bandáznak, de mire ezt kigondoltam, a kicsi messziről úgy ugrott neki a nagynak, mint egy gumilabda. És pontosan úgy is pattant vissza..., bele az aknába.
Na mármost mi olyan bátrak vagyunk, hogy azt a gyerek békát se merjük kitessékelni, megfogni, amelyik hónapok óta ott laki a "lukban", pedig amikor az uram alászáll a mélységbe, hogy betegye a szivattyút, a szűk helyen még azzal is foglalkoznia kell, nehogy rálépjen a békára, ezért egy kicsit pánikba estünk, hogy hogyan szedjük ki a gyíkot -, vagy barátkozhat össze a békával- de szerencsére egy betámasztott deszkán szinte azonnal kimászott.

Képünk illusztráció. Ez a gyík nem az a gyík, de hát darab, darab...


 A béka maradt.

2012. július 21., szombat

Nem törtek be

csak a slagot lopták el ( És akkor megint előállt az a tudathasadásos állapot, hogy egy kicsit még hálás is vagyok a rablónak, pedig egyáltalán nem akarok hálás lenni azért, mert megloptak), ezért csak a legnyomorultabban kinéző tikkadt szöcskenyájakat növényeket részesítettem elsősegélyben, locsolókannával és vödrökkel felszerelkezve.
Holnap megint veszünk 50 méter locsolócsövet, és az uram kitalálta, hogy ezentúl ezt sem hagyjuk kint a kertben, hanem cipeljük magunkkal, mint a szivattyút, a fűnyírót, a fűrészt, a csavarhúzót, a fogókat, stb. Persze előre tudom, hogy ebből nem lesz semmi, mert 50 méter sáros, vizes locsolócsövet feltekerni nem megy olyan egyszerűen, a kitekerésről nem is beszélve, amikor is összegabalyodik az egész, és emiatt állandóan össze fogunk veszni, mert az uram azt fogja állítani, hogy a kert csak bajnak és idegességnek van. Meglehet, igaza van, és be kellene már látnom, hogy széllel szemben nem lehet.

Arra is rájöttem, hogy a kertnek és nekem teljesen más fogalmaink vannak a hőségről és szárazságról, mert a múltkor, amikor 37 fokok voltak, sokkal jobb állapotban volt minden mint most, pedig szerintem ezen a héten nem is volt olyan nagy meleg, és egy kicsikét még esett is. Ezennel a rézvirágot és s büdöskét kihúzom a listámról, nem való az én kertembe ilyen kényes növény. 

a kasvirág sem különb

De erősen gondolkodom rajta, hogy Éva néni sárga virágját is kihajítom a fenébe.


A fagyal sövényem egyik fele valamilyen okból sokkal fejletlenebb, mint a másik, és mivel én olyan naiv vagyok, hogy hiszek a szakirodalomnak, mi szerint az erősebb metszés nagyobb növekedést idéz elő, már tavaly is megcsináltam, hogy a fejletlenebb felét jobban megmetszettem, mint a másikat. Mivel ez nem vezetett eredményre, most a satnyább oldalt nagyon megmetszettem, a másikat meg sehogy, így a szárazság miatt amúgy is nyamvadtan kinéző sövény még rondább lett.



A levágott ágakat egy egyszerű ág aprító segítségével kis darabokra vágtam, és beterítettem vele az egyik virágágyást, aminek ha más nem is, de két haszna lett.
 1, Úgy néz ki az ágyás mint egy szemétdomb,
 2, Lett két vízhólyagom.
ág aprító

ha elszárad, még rondább lesz

Megint lett pár új halottunk, akik haláluk előtt előzékenyen kimásznak a betonra, nehogy keresgélnem kelljen őket.

ez a három, nem az a kettő
 De akár így is fordíthatjuk őket:


Próbáltam a stabil oldalfekvést is, de akkor hozzájuk kellett volna nyúlnom, botokkal nem sikerült.

ezt a negyediket pedig a "rálépés" technikájával sikerült lefejeznem
 

2012. július 20., péntek

Lakaptam

vacsora utáni (szokásos) pofa  törlés. A szőnyegbe.

lebuktam?

a maradékot még lenyalogatom

mi van a kezedben?
Na most ezt képzeljétek el élesben. Azt hiszem mégsem egy új fényképezőgép, hanem egy új, jobb fényképezővel rendelkező telefon kell nekem. Sokkal egyszerűbb a kezelése, és általában karnyújtásnyira van tőlem. A vicces a dologban az, hogy amíg nem volt mobiltelefonom (sokáig, végül a munka miatt lett rá szükségem), kinevettem azokat, akiknél mindig ott a telefon (mondjuk ez tíz éve volt), feltűnési viszketegségnek tartottam. Most meg, ha véletlenül otthon felejtem, szinte fizikai fájdalmat érzek, mintha hiányozna egy testrészem. Hülye dolog...

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

címkék

:( (1) 2010 (1) 2011 áprilisi állapot (1) 2011 szeptember (2) 2012 május 27 (1) 40 fok (1) a kert állatvilága (11) Agatha Christie (1) ágyás (1) ajándék (1) ájtatos manó (1) akácgyökerek (1) akácok (1) akvárium (2) almatermés (3) alsó fertály (1) angol nyelv vizsga (1) apa (4) áram (1) aranyvessző (2) ásás (3) aster (1) balkáni gerle (1) Bandi (1) Bátor (4) bazsarózsa (1) béka (3) béka segge (1) betakarítás (1) betegség (3) betekerítás (1) betgség (1) betonozás (1) betörés (2) bicska (1) blogos dolgok (2) bodza (4) Bodza kutya (2) Bodza kutya ás (1) Bodza pancsol (1) boglárka cserje (2) bográcsozás (1) Bogyó (1) Bogyó talicskázik (1) boróka (1) borsó (7) borsó ültetés (2) borsos varjúháj (1) búbos banka (1) bukszus (8) búzavirág (2) büdöske (1) cickafark (3) csak úgy (1) Cseh Tamás (1) cserebogár (1) csillagfürt (2) csoki fagyi (1) csomag (1) defekt (1) Dínó (1) díszcsorba (1) Dixi (1) edényfogó (1) egér (3) egy év elmúlt (1) egynyári szarkaláb (1) egynyáriak (2) először virágzók (1) első munkák (2) első növények (1) én is versenyt futok (1) erdő (1) erdőirtás (1) eső (1) esőt akarok (1) esővízgyűjtő (1) Éva néni virágja (1) évelő len (1) ez mi ez (1) ez van (1) ez volt eredetileg (1) ezüst uszkár (3) ezüstfenyő (1) fa sebkezelés (1) fagy (1) fagyal (1) fájdalom (1) fák (1) fecseg a felszín (1) fekete bab (1) fenyő (1) fenyő magonc (5) fészek (1) flexibilis csemperagasztó (1) foghúzás (1) futórózsa (1) (1) fűnyírás (3) fűrész (1) fűzfa (3) galagonya (1) galgonya (1) gazok (1) gombák (1) gondolatok (1) gránát alma (9) Granny Smith (1) gumicsizma (1) gyász (3) gyerek kor (1) gyík (5) gyökerek (1) gyökereztetés (1) gyöngyvessző (1) gyümölcsfák (4) hagyma dugdosás (2) hagymások (4) halak (1) harlekin katica (2) hát így (1) Hédi féle mályva (1) hőség (2) ilyen is pusztult már el nálam (1) in memoriam (1) ismeretlen madár (2) japán birs (1) japán gyöngyvessző (1) japán rózsa (1) játék (1) játék Baluval (1) jelenkor (1) jezsámen (2) jonatán alma (1) kaporlevelű (2) karácsony (1) karácsonyi díszek (1) karalábé (1) karalábé. komposzt (1) kártevő (1) kasvirág (4) kecskerágó (1) kékszakáll (1) kenyér sütés (3) kerítés (4) kert helyett (1) kertvarázslat (1) keskenykevelű ezüstfa (1) kifli sütés (1) kis meténg (1) kocsi (1) koktél paradicsom (3) komposzt (2) komposzt szita (2) korallbogyó (3) köhögés (2) könyv (1) könyvek (3) közterület (1) kreatív (1) krókusz (2) krumpli (2) krumplifőd (4) kukorica (1) kúpvirág (2) kúszó madárbirs (1) kút (2) kutya (6) kutyák (11) kutyaséta. 2012 tél (1) kutyasétáltató lányka (2) kutyátlanul:( (1) lábnyomok (2) lakótelep (1) láz (1) legeslegrosszabb év (1) lenmag (1) letöltés (1) levendula (1) lila akác (1) liliom (5) liliomok (1) lóhere (2) lonc (1) lugas paradicsom (8) macska (1) madarak (1) madárdal (1) madárfészek (1) madáritató (1) magamról (1) magas ágyás (1) májusi fagy (1) mályva cserje (3) Mária virágini (1) meggy (1) meggy fagyi (1) meggy szedés (3) meggybefőtt (1) mert már öreg (1) metszés (3) mézes (1) mézeskalács (1) mezőgazdasági részleg (1) mi ez (1) mobilinternet (2) mogyoró (2) mogyoró bokor (2) mogyoró meggybefőtt (1) mosdó (1) munkanélküli (1) nagy fa (1) nanoverseny (1) nárcisz (3) nem kert (3) nemesia (1) netbook (1) névnap (1) november (1) nutella házilag (1) nyárfa? (2) nyári orgona (2) nyírfa (12) nyúl (1) nyúl elleni védekezés (1) óhaj-sóhaj (1) orrszarvú bogár (4) örökbefogadás (1) ősz (2) őszi oroszlánfog? (1) őszibarack (2) őz (3) pajor (1) pajzstetű (1) palánták az ablakban (1) palántázás tejesdobozba (1) pálmaliliom (1) papagáj (1) paprika (2) paradicsom (3) patiszon (1) pdf (1) penészesedés (1) pénztárca (1) permetezés (3) perverz (2) petrezselyem (2) petúnia (5) pézsmamályva (1) pihenés (1) pipacs (2) piros (1) pók (1) poloska gyilkosság (1) porcsinrózsa (5) prunus padus (2) puszpángmoly (1) pünkösdi rózsa (1) ragadozó (1) rajz (3) répa (3) retek (6) rézvirág (3) ribizli (5) ribizli torta (1) rózsa (1) rózsalonc (1) rozsda farkú (3) rozsdafarkú (3) rucola? (1) rukola (1) saláta (1) saláta ültetés (1) sarkantyúka (1) sarpo mira (1) sásliliom (5) seregélyek (1) sírhely (1) slag (2) som bokor (2) sövények (1) spirea (1) sütés (5) sütőtök (1) szajkó? (1) szaporítás (1) szar az élet (1) szárzság (1) szegfű (5) szél (1) szerszámok (1) szidom a férjemet (1) szivarfa (2) szomszéd (1) Szőke Herceg (1) születésnapok (1) talajtakarás (1) tamariska (1) tatárvirág (1) Tatin torta (1) téglaültetvény (1) tejberizstorta (1) tél vége (1) téliesítés (4) telihold (1) tereprendezés (2) tévézés (1) tök (2) töklé (1) tölgyfa (1) tőzegbeton (1) trombita folyondár (3) tudományosan (1) tuja (4) tücsök búzavirág (1) tücsök meg a... (1) tűlevelű bugatölcsér (1) tűz (1) tűztövis (4) új ágyás (1) új élet (1) Új Év (1) új fa (1) új nick (1) új növény (18) uncsi (1) ültetés (2) vadsóska (1) vakvezető (1) varfű? (1) Vatera (1) verbéna (2) vérborbolya (1) vérszilva (1) vetés (3) Villás (1) virágágyás (3) virágmagok (1) virágok (1) virágpók (1) visszapillantás (1) Vitalij (3) welness (1) Zafír (1) zelnicemeggy (1) zsalukő (3) zsálya (1)