"Vannak, akik számára a kertészkedés talán csak ártalmatlan ténykedésnek látszik, amely valójában kis jelentőségű egy olyan világban, ahol a címoldalakat magasztosabb kérdések foglalják el. Ezzel nem értek egyet. Amikor a világ hatalomvágyőrült vezetői már rég feledésbe merülnek, az árnyékban akkor is kihajt majd a gyűszűvirág, s a napfényben tavirózsák nyitják majd csillagszerű virágaikat."

( Alan Titchmarsh
)

2010. november 14., vasárnap

Ahol szikrázóan kék az égbolt

 A múlt héten azt hittük, hogy az volt az utolsó szép hétvége. De úgy tűnik, mégis inkább ez a mostani.

A hintaágyat már a múltkor bevittük a házba, ami nagyon nehéz feladat, mert az ajtónyílás valahogy mindig kisebb, mint az ágy, ezért most kénytelenek voltunk a földön megágyazni :)


Az egynyári szarkalábaim már kikeltek. Ennek nagyon örülök, így legalább nem gyomlálom ki a magokat tavasszal.

Ástam még egy leendő zöldség ágyást. Ezzel háromra emelkedett a számuk. Lesz itt olyan zöldségtermesztés, hogy csak na! :)




"Marci Hevesen"

2010. november 6., szombat

November eleje

A kerti szerszámos kamrában véletlenül arrébb húztam egy vödröt, ami kb. egy éve  ugyanazon a helyen áll. Észre kellett vennem, hogy alatta teljesen be van penészedve a deszka aljzat. Ezért aztán kipakoltunk mindent a szerszámosból, és kiderült, hogy minden olyan helyen, ahol mozdulatlanul álltak a vödrök, ládák, ilyesmik, penészes, és korhadt a deszka. Aztán seprés közben sikerült rá is lépnem egy-két korhadásra, ettől aztán be is szakadt.  Hát azt nem tudom, hogy hogyan, és mikor lesz kijavítva.... És mi a fenének kellett bekorhadnia???

Találtunk még darázsfészket is, élő darazsakkal, ezeknek nem kegyelmeztünk.

Ezután már kíváncsi voltam a házra is, onnan is elhúzkodtuk a bútorokat.
Mikor megépíttettük a faházat, lelkesen szépen berendeztük, de aztán a sorozatos betörések miatt elment a kedvünk, amit lehetett haza hordtunk. Így a faház is csak amolyan raktárféle lett, csak olyan dolgok vannak benne, amit itthon nem tudtunk hová tenni és nem sajnálunk, vagy ami azért muszáj, hogy legyen ha nem akarunk a kertben állandóan a  földön kuporogni. 
Történetesen egy hűtő (amiben leginkább csak annyi víz  vagy ice tea van, ami egy napra elég ), egy kis asztal, két összecsukhatós szék, és két kis hokedli (ezek azért jók, mert kibírják, ha rá állunk), egy műanyag napozó szék, egy kis polcos szekrényke, meg egy olyan anyagból való cipzáros szekrény. Na meg egy gurulós kert grill. És egy csomó deszka, "ami majd jó lesz valamire", és nem akartuk, hogy megázzon. És egy ócska szőnyeg darab.
Lényeg a lényeg, elhúzgáltam mindent, kisöprögettem. A házban a deszka aljzaton linóleum van leterítve, úgy látom, ott nem korhad . A szekrénykék elhúzgálása után viszont a falon találtam egy csomó harlekin katica rajt, amik oda húzódtak be telelni. A nagyját összetapostam, és kisöpörtem, viszont egy jó "adag" katica a sarkokban, a linóleum alá húzódott, ahonnan nem tudtam kiszedni őket, mert a linóleum le van szögelve. Remélem a télen inkább megfagynak, mint szaporodnak.

A fákra rátettük a nyúl ellen védő hálókat, illetve körbetekergettük műanyag szatyrokkal. Végre egyszer nem jeges szélben végeztük ezt a műveletet!  Ez alkalomból rájöttem, hogy az a Tescós szatyor, amire rá van írva, hogy biológiailag lebomló és komposztálható, tényleg lebomlik, ugyanis azok a szatyrok, amik a kocsiban voltak felejtve, mállottak szét a kezeim között.
 A japán rózsa bokromat jól megmetszettem, mert már teljesen el volt kanászodva. Olyan bőven hozza a sarjhajtásait, hogy egyre nagyobb területet foglal el.
Aztán még tüzeskedtem is. Meg a szomszéd is, és mivel a szél felőlük fújt, néha majd megfulladtunk.

2010. november 4., csütörtök

Harlekin kataica invázió

Most olvastam mángorló blogjában, hogy harlekin katica invázióba kerültek.
Nos, a hétvégén nálunk is invázió volt. Olyan szemtelenek voltak a harlekin katicák, mint a legyek. Nem lehetett lerázni őket, belerepültek a szemünkbe, szánkba.

Eddig eléggé el nem ítélhető módon a kigyomlált gazt ,és levágott ágakat, akármit kihordtuk az erdőbe. A férjem előszeretettel csinál ilyesmit, ami lehet, hogy nem is olyan nagy  gond, mert  ökológiai szempontból mindegy , hogy a gaz a kerítésnek melyik oldalán van, de azért ebben az évben kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedig NEM! hanem inkább égessük el, így legalább a hamut felhasználhatom trágyaként. Komposztot már nem merek csinálni azóta, hogy kígyók költöztek a komposzt halmunkba.

Ezért aztán minden alkalommal tüzeskedek egy kicsit (már ha sikerül meggyújtani), így tudtam a hernyókat is tűzre vetni,  de most esélyünk sem lett volna, hogy a katicákat összefogdossuk. Nagyon szomorú vagyok miatta, ezt a rajzást látva az az érzésem, hogy a harlekin katica ugyanúgy kipusztíthatatlan lesz, mint a parlagfű.
Egyetlen hétpöttyöset sem láttam, mindegyik harlekin volt. :(

2010. október 8., péntek

Tele kertem

Na nem zsályával, és nem is szerelemnek lángjával, hanem mindenféle gombával, meg pókhálóval, meg szőrös ronda hernyókkal.  Mivel  sajnos a gombákat nem ismerem, és ennek a nagy kalapúnak feltűnően van gallérja, és talán még bocskora is, meggyanúsítottam, azzal, hogy gyilkos galóca. Így hát mindegyiket otthagytam az enyészetnek.
Egy csomó pókhálót fényképeztem, pókkal, pók nélkül, muslicával tele ragadva és hernyó tetemekkel, de nagy bánatomra egyik képen sem látszik a háló. Mintha csak a levegőt fotóztam volna.

A hernyók is inkognitóban akartak maradni, mindig akkor mondta be a gépem az unalmast, amikor le akartam fényképezni őket. Miután kivettem az elemeket, sikerült életet lehelni (szó szerint) beléjük pár kép erejéig, de addigra a kiszemelt hernyó mindig elmászott, így nem tudtam megörökíteni egyet sem. Pedig a nagy hernyótól a giga-mega szőrös undormányokig terjedt a repertoár. A kertem megőrzése érdekében átmentem szadistába, és tűzre vetettem egy párat, be kell valljam, nem minden lelkifordulás nélkül. El is gondolkodtunk rajta, hogy kellene néhány kölcsön csirke. Itt nem lakhatnának, mert úgyis ellopnák őket, de amikor jövünk, kölcsönözhetnénk egy párat a szomszédtól, és megvendégelhetnénk őket a hernyókkal. Bár amilyen sok volt belőlük, szegény tyúkok már biztos hernyómérgezést kaptak saját portájukon is.








 Azt terveztem, hogy kiásom a golgota virágot, és hazahozom teleltetni, erre nem azt látom, hogy megint virágzik?

 A paprika földemen  nagyon szépen virágoznak a paprikák. Kár, hogy nem június van, hanem október. Ebből már nem eszünk az idén!

A méhek és egyéb nektárfüggők kihasználják az utolsó  virágokat...

2010. szeptember 23., csütörtök

Szeptember végén

Olyan régen voltam már a kertben. Van talán már három, vagy négy hete is. Ugyanis vagy esett az eső hétvégén, vagy én éreztem magam olyan rosszul megfázásból kifolyólag, hogy inkább otthon maradtam pihenni. Márpedig az nagy szó, hogy a kerti hinta ágy helyett az otthoni fekvést választom!
Mivel a mostani hévégére is esőt jósolnak, az uram kitalálta, hogy csináljunk ma egy szabadnapot magunknak, és menjünk ki a kertbe. És milyen jól tette!
Annyira szép idő volt, hogy muszáj voltam pólóban, meg egy szál bugyiban mászkálni, mert rövid nadrágot nem vittem magammal. De a napon még így is melegem volt egy kicsit.

Meg is állapítottam, hogy ilyen időt szeretnék mindig (ettől esetleg egy-két fokkal lehetne melegebb), nem hiába több van már mögöttem, mint előttem, bejön nekem ez a vénasszonyok nyara!
Annyira nem bírom a napot, utálom, amikor perzsel, hát még azt, ha az árnyékban is csak pihegni, meg izzadni lehet!

Na, lényeg a lényeg, kihasználva a jó időt, kivittem mindent az erkélyről, ami még maradt és a kertbe szántam. Igaz, lehetne még nevelgetni őket egy-két évig, de már nagyon meguntam, hogy állandóan csupa sár az erkély attól, hogy az eső beleesik a cserepekbe, és kiveri a földet.
Igaz, hogy maradt még, amit nem akarok kivinni, de legalább már kevesebb lesz.


Elsősorban ezt a "hatalmas" csavart fűzfát, amit gyökereztettem, meg van egy másik is, ami még kisebb. Mindkettőt kiültettem.

Másodjára ez a "még hatalmasabb" nyírfácska következett, szintén a párjával együtt. Őket magról ültettem, illetve magról ültette őket a szél, ami az erkély ládámba sodorta őket. Persze én is megpróbálkoztam a magról való ültetéssel, de amit direkt ültettem, azok természetesen nem fakadtak meg.
És most is van pár magonc, amik kihajtottak az erkélyen, lévén, hogy a lakótelepen sok nyírfa van a közelben. A létező világok legjobbikában ezzel foglalkoznék állandóan: fát ültetnék.
Így viszont dilemmában vagyok: sajnálom őket megsemmisíteni, de gondozni, felnevelni sincs -időm, türelmem, -helyem őket.


Futó rózsa, amit az erkélyen akartam nevelni, de nem érzi ott jól magát. 1 db. virágot hozott egész évben. Aztán most , pár hét alatt nőtt vagy másfél métert. Remélem a kertben jobb lesz neki!
Pillangó virág . Ezt ugyan nem most ültettem, de nagyon szeretem őket!

És a tűztöviseim, amiken érik a termés. Remélem, télen a madarak örülni fognak neki!

Ezenkívül szétültettem a gyökereztetett fagyal ágakat, a gyökereztetett tollas szegfűket, tulipán és nárcisz hagymákat. Ezzel, de főleg a fák ültetésével (már ha megmaradnak), azt hiszem kitehetem a kertre a MEGTELT táblát.
Lehet, hogy a fagyal és szegfű kiültetéssel várhattam volna még, de ma olyan gyönyörű ültető idő volt, ki tudja lesz-e még ilyen az idén.
Úgyhogy ahogy az Abigélben mondják: "Isten áldásával"!

Ui: Upsz, majd elfelejtettem:Láttam egy őzet! Ott sétálgatott a kapu előtt. Sajnos csak egy pillanatra, mert nem én láttam meg előbb hanem Bogyó, aki elkezdett rohanni felé (kerítésen belül nagyon bátornak érzi magát), mire Bátor is oda rohant, és bár nem ugattak, hanem szó nélkül szaladtak, az őz mégis elinalt. Így csak egy pillanatra láttam. Még az is lehet, hogy szarvas volt, csak nő nemű. Hogy is kell azt mondani?

2010. szeptember 7., kedd

Hová tűnetek a leveli békák?

Olvasgattam bodzazsuzsa blogjában a kommenteket. Judwil megemlítette, hogy az idén nem látott levelibékát.
És tényleg, most, hogy írta, nekem is feltűnt, hogy egy darabot sem láttunk az idén, pedig eddig minden évben rengeteg volt. (Sokszor húzódtak a kerti vécé ülőkéje alá - ami rendes vécé csésze, csak leöntős-, és előfordult, hogy miközben trónoltam rajta, alattam meg egy béka ült, amit akkor vettem észre, amikor felemeltem az ülőkét, hogy beleöntsem a vizet. )

Pedig eddig azt hittem, a békák kedvelik a vizet. Sőt, biztos, mert volt olyan, hogy a kutyák ivó táljában bent felejtettük a vizet, és amikor mentünk, ott uszikált benne egy béka. A kutya majdnem megitta.
(Na, erről meg az jutott eszembe, hogy az egyik kuncsaftom azt mesélte, hogy az óriás uszkárjuk tényleg beszokta be szokta kapni a békákat, - és nem a levelit-, sőt le is nyeli, utána meg habzik a szája.)

Szóval ott tartottam, hogy hol vannak a békák? Az idén nekik sem lehetett panaszuk a csapadék hiányra! Talán csak (remélem) azért tűntek el, mert máshol is volt csapadék, nem kellett a kertben keresni a vizet.
Nem mintha nagyon szeretném őket, de a leveliek olyan kis viccesek :)

Helyettük viszont jött egy csomó szitakötő.

2010. augusztus 30., hétfő

Betakarítás

saját répa,

alma,


és szilva


Még ha hozzávesszük a meggyet és a pár szem cseresznyét, amit termeltem az idén, akkor is egyértelmű, hogy a szilva nyerte a versenyt. A répa az nagy csalódás volt. Nem elég, hogy kevés termett, és kicsik, de még az ízük sem volt jó. Semmi finom édes íz, inkább valami csípős.
Az almák nagyon gázak. Kicsik, kukacosak, hibásak; viszont az ízük jó. A kukacok kivágása után a papeszok jót esznek belőle.

Még pár napja büszkén mondtam volna, hogy bezzeg a szilva! Abban nincs kukac! De tegnap sütöttem egy szilvás lepényt, és magozás közben rá kellett jönnöm, hogy van amelyikben van. De még így is fantasztikus az eredmény, mert kevés kukacos van, és ezzel messze túlszárnyaltam az otthoni szilvatermést, még gyerekkoromban. Apukám egyszerűen nem tudott kukac nélküli beszterceit előállítani. (Sem cseresznyét, de ezt már írtam.) Valószínűleg nem volt erőssége a permetezés. Azért a kukacok is megérték a pénzüket, a ringlóba sose költöztek be!

Termett még egy pár üres mogyoró is. Vajon lesz benne valaha is bél?
Ja, a paprikáim még most kezdtek el virágozni, nem hiszem, hogy lesz még belőlük valami.
A tavaly ősszel ültetett bodza hajtásaim, amik a telet túlélték, az idei nyarat nem. Pedig igazán nem panaszkodhattak, hogy kevés volt a csapadék!
Azt hiszem, egy darabig megint nem ültetek konyha kertet. Tök felesleges, csak kudarc élményem lesz tőle. A fák, azok már meg vannak. Egyszer hátha...


2010. augusztus 8., vasárnap

Augusztus eleje

Igazából én nem is nagyon szeretem az őszibarackot csak úgy magában,- ellenben tejjel, turmixnak megcsinálva, imádom. Ahhoz viszont puha barack kell, és nekem évek óta nem sikerült már puha barackot venni, ezért állandóan szidtam az árusokat (magamban), hogy mi a fenének kell még keményen leszedni a barackot?
Amikor megvettük a kertet, és meglepetésszerűen kinőtt a fű közül egy őszibarack fa, és ráadásul gőzerővel fejlődött, nem úgy, mint a többi fám, nagyon örültem, és lelki szemeim előtt már turmix italok lebegtek.
Nagy volt a csodálkozásom, és a csalódásom, amikor rájöttem, hogy puha barackot lehetetlen előállítani, mert ezek a hülye gyümölcsök már azelőtt lehullanak, hogy megpuhulnának, ezért ha nem akarom, hogy kárba menjen az egész, én is kénytelen vagyok keményen leszedni.

Így volt ez tavaly is, idén is, bár tavaly azért nem volt ennyire szeszélyes az időjárás, és egy picivel puhábbak voltak, és hamarabb értek, mint most.
A múlt héten azt tapasztaltam, hogy elkezdtek hullani az egyébként tökéletesnek látszó barackok, ráadásul mindenféle rovar és bogár élvezkedett a termésemen, a darázstól, pillangótól kezdve, a hangyáig, légyig, poloskáig. Ezért úgy döntöttem, hogy leszedem őket, hiába kőkemények, mert inkább kidobom itthon, mint hogy tönkre menjen.

Itthon aztán megmostam mindet, szedtem egy tálcányit belőle, ezt kiraktam az erkélyre, a napra, reménykedve, hogy megpuhul, a többit hűtőbe tettem.
Mondanom se kell, nem akart a napon puhulni, viszont elkezdett rothadni.
Ezért aztán a konyha asztalon kötött ki. Egész héten rájártunk, nem puhult meg teljesen, de egy picikét igen. Késsel hámoztam meg, mint az almát, és apró darabokra vágva kis tálkában vittem be Ákosnak, aki nagy szemeket meresztve, a legnagyobb csodálkozással a hangjában kérdezte:
-" Mióta etetsz te engem?"
Mit is válaszolhattam volna erre? -"Mióta megszülettél, fiam!" :)
Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a bolti barackkal nem tettem volna meg ezt, na de hogy a saját termés kárba vessze, azt nem bírtam volna elviselni!

A hét vége felé már annyira megkívántam a turmixot, hogy gondoltam, egy életem-egy halálom, megpróbálom. És sikerült! Nekem nincs szuper gyümölcs centrifugám, csak sima 3 funkciós kézi robotgépem, de úgy látszik ez a mostani erősebb, mint a régiek, mert tökéletesen elpépesítette, nem volt darabos, egy szálat sem.
Hurrá!!! Akkor most már vehetek is kemény barackot, megszűnt a problémám!

Ma kimentünk füvet nyírni a kertbe . (Megint). Én leszedtem a maradék kemény barackot, a férjem pedig elkezdte a szokásos litániáját, ami fűnyíráskor mindig esedékes, és amiért én a válást szoktam fontolgatni:
-Hogy nagyon utálja; hogy az csinálja, akinek két anyja van; hogy milyen hülyeség volt ezt így bevállalni; hogy ő már nem húsz éves; hogy, hogy képzelem, hogy majd hatvan évesen is kijár ide földet túrni, stb. Pedig esküszöm nektek, soha túrta a földet, ha valahol ásni kellett, azt mind én csináltam.

A " vicc" az a dologban, hogy ha mondom neki, hogy nem muszáj az egész kertet egyedül lenyírnia, mert ha elfáradt, átveszem, azt nem engedi, -mert én cirkuszoljak, és mártírkodjak. Pedig ha valaki mártírkodik, az ő.

Miután előadta a mondókáját, mondta, hogy fogjam meg a kutyákat, mert átáll a kocsival . És miközben átállt a kocsival, a kocsi nagyon furcsa hangokat adott ki, klaffogott a kereke.

Mondom: nem hallottad? Nem lyukadt ki a kerék?
De. Naná, hogy kilyukadt. Történt ugyanis, hogy amikor befordultunk a dűlőre, ráhajtottunk valamire (egy betonszegélyre), és az kiszakította a kereket.

Na, ekkor félbehagytuk a fűnyírást, és elkezdtük keresni a pótkereket, mert a mi kocsinkban ez valahogy úgy van megoldva, hogy a kocsi ALATT van a pótkerék. A csomagtartó alján kell egy csavart kicsavarni, és a kocsi alá mászva lehet megszerezni a kereket. Természetesen a pótkereket (és azt, hogy hogyan kell hozzájutni), a férjem akkor látta először és utoljára, amikor megvettük a kocsit, így a dolog nem ment rutin szerűen. Végül is sikerült, és előkerült a kocsi alól egy hót sáros , mocskos kerék.
Akkor az ember hóna alá kapta, és elment a szomszédokhoz. Nekünk ugyanis se pumpánk, se emelőnk... Na jó, ez így nem igaz. Emelőnk van, de nem tudjuk, hogy működik.
Szerencsére az egyik szomszédnak volt egy emelője, a másiknak meg pumpája. De még nagyobb szerencse, hogy kint is voltak, pedig a legtöbbször senkinek se híre, se hamva.

Szóval felpumpálta a pótkereket, beszereltük. Aztán visszavitte a kölcsönkért cuccokat.
Kb. 20 percig folytattuk a fűnyírást, addigra a pótkerék is szépen leeresztett.

Na, szépen vagyunk, gondoltuk. Hogyan fogunk hazajutni? A haza út is kb. 20 perc. Ha megint felpumpáljuk, vajon kitart hazáig? Meg különben is, mi van, ha a szomszéd elmegy, mi meg ott állunk két lyukas kerékkel pumpa nélkül?

Mire ezt végig gondoltuk, éppen megérkezett a KÖZVETLEN SZOMSZÉD. Az emberben felötlött a gondolat, hogy elkéri a pótkereküket. De úgy volt, mint a nyuszikás viccben, -már előre szidta a szomszédot, hogy biztos el fog sápadni, biztos nem fogja ideadni-, mielőtt még elkérte volna.
Azért csak megpróbálta, és egy szóra ideadták volna, de nekik nagyobb a kerekük, mint a miénk.

Ezért aztán mindent bepakoltunk a kocsiba, menetre készen, hogy ne veszítsünk egy percet sem, megint elkértük a pumpát Jóskától, (egy hétre), aki állítólag tényleg elsápadt, amikor az egy hetet hallotta, és elindultunk, azzal, hogy majd útközben megállunk pumpálni, ha leereszt a kerék.

Félúton beálltunk egy benzinkúthoz, megnéztük a kereket, de semmi baj nem volt. Azért egy kicsit még fújtunk bele, és zökkenőmentesen hazaértünk.

Itthon megcsináltam a maradék kemény barackból az újabb adag turmixot,.. Nyami!!!
És rájöttem, hogy teljesen felesleges volt csemege kukoricát ültetnem, egyrészt mert nem is nőtt meg, csenevész maradt, másrészt meg azért , mert a PANELSZOMSZÉD hozott egy nagy zsákkal, nem is győzöm enni, és a kis ujjamat se kellett mozdítani érte.

2010. július 18., vasárnap

Fuss folyondár!


Már nagyon régen elterveztem, hogy ha a- terasz-veranda vagy minek nevezzem- elé ültetett trombita folyondár eléri végre a tető magasságát, el kéne futtatni az üldögélős gyepünk fölött, hogy egyszer majd jó kis árnyékot csináljon nekünk.

Ma elérkezettnek láttam az időt, tervem megvalósításához.
Mint már sokszor említettem, a kertet egyik oldalról akác erdő határolja. Ki is néztem egy jó kis akác fát pont szemben a kerítés mellett, aminek megfelelő magasságban van egy pár elágazó ága. Úgy gondoltam, ha az elágazásba be tudnék akasztani egy drót szálat, össze tudnám kötni a fát és a terasz tetején lévő gerendát a dróttal, így lenne mire futtatni a folyondárt.

Na most ez nem olyan könnyű feladat. Először is létra kellene hozzá, amit itthonról kell vinni, mert nem merünk már szinte semmit kint tartani. De mivel állandóan úgy megyünk a kertbe, mint egy málhás szamár, nem sok kedvünk van még a létrát is cipelni. Illetve megbeszéltük, hogy majd egyszer kivisszük a létrát, de nem ma.
Ugyanis vittünk egy táskát kajával ,egy másikat itallal, egy harmadikat a kecskerágó bokrokkal (amit azért vittem ki, mert az erkélyen elkezdték hullatni a leveleiket), és még kitaláltam, hogy a madarat is viszem hagy örüljön a jó levegőnek.
Levonultunk a harmadikról, egyik kezemben a kalitka, a másikban a póráz (mert a kutyák nélkül nem megyünk a kertbe), mögöttem póráz nélkül Bogyó, az uram pedig utánunk még két szatyorral.
Így a létrát már csak a fülünkre tudtuk volna akasztani.

De amikor már kint voltunk, nem hagyott nyugodni a dolog, hogy nekem folyondárt kell futtatnom, mert tudvalevőleg nem tudok a seggemen ülni, akkor érzem jól magam, ha matathatok valamit a kertben.

Szóval létra nem volt, de én azért megpróbálkoztam a dologgal. Fogtam egy hosszú drót darabot, behajlítottam a végét, és a kerítés mellett állva próbáltam felnyújtani a drótot, hogy bepecázzam az elágazásba.
Természetesen nem ment, mert ha túl magasra nyújtottam, elkókadt a vége. Kellett valami, amivel meghosszabbíthatom a kezemet. Szerencsére pont ott volt előttem egy hosszú bot, aminek az egyik vége kicsit hajlított volt, sőt, volt rajta egy hosszú repedés is.
A repedésbe beszorítottam a drótot, felnyújtottam az ágig, ott addig rázogattam, amíg kicsúszott a drót vége . Így már ott volt az ágra akasztva, csak le kellett húzni , hogy elérjem. A bot hajlított végét próbáltam beleakasztani a drót hajlított végébe, azzal lehúzni. Jó hülyén nézhettem ki, ahogy pecázok az ágak között, de amit magam sem gondoltam volna, végül sikerült.

A többi már gyerekjáték volt: amint a drót mindkét vége a kezemben volt, összecsavartam és átfűztem rajta egy másikat, amit a teraszhoz kötöttem. Aztán ezt eljátszottam még egyszer, hogy két szálon fusson a dolog.

Most már a folyondáron a sor. Ha sikerülne elég hosszan megnőnie, elérné az akácfákat, ott aztán jól meg tudna beléjük kapaszkodni, nekünk pedig tuti kis árnyékos gyepünk lenne!
Akkor még azt is elnézném neki, hogy az Istennek nem akar virágozni :)


2010. július 11., vasárnap

Örökös fűnyírás

Amióta megvan a kert, még egyik évben sem volt ennyi csapadék, ezért egyik évben
sem kellett ennyit nyírni a füvet. Alig három hete nyírtuk, de a múlt hétvégén már
megint szükség volt rá.

A nyár előrehaladtával a virágzó gyomjaim , a pipacs, margaréta és a vad viola
(vagy mi) helyét átvette egy másik növény, amivel tele van a kert. Nem tudom
pontosan a nevét, de valami ligetszépe félének gyanítom.

Ha hagyjuk megnőni, embermagasságúra is megnő, erős vastag szára lesz, és sárga virágokat hoz.Igazából ez is szép, ugyanúgy, mint a többi virágzó gyomom, mégsem szeretném, ha ligetszépe erdő venné át a kert helyét.

Pár éve, a füvesítés utáni évben anyósommal négykézláb másztunk végig a kert felső harmadán, tövestől tépve ki minden darabot, de a mellékelt ábra szerint elbuktunk. A kitépés nem vezetett eredményre, ha pedig lenyírjuk, csak több lesz belőle, mert sarjad. Szerencsére ez legalább nem okoz allergiát, mint a parlagfű( amiből szintén egyre több van), sőt, tavaly a szomszéd nem vágta le, és felmagzott a kertjében, a madarak nagy örömére. Csapatostól lakmároztak rajta.
Lehet, hogy nekünk is ezt kéne tennünk, mert ahogy a Wikipédiából megtudtam, ez is gyógynövény, mint sok más , amit pedig irtunk.

A közvetlen szomszédnak kétszer akkora kertje van, mint a miénk, de idejük és hozzáértésük talán még a miénknél is kevesebb, ezért nem győzik az egész kertet gondozni. Sajnos, pont a mi felénk eső részét szokták elhanyagolni, így sok nemkívánatos növény kapunk tőlük "ajándékba".
Pedig két hete fű kaszáltak, de a közös kerítés közelében mégis már derék magasságú a parlagfű náluk. Az valahogy kimaradt.

Na de ott tartottam, hogy nekünk is megint füvet kellett nyírni. Ismét jó korán mentünk, hogy ne az égető napon kelljen szenvedni a masinával, de megjártuk, mivel a fű vizes volt a harmattól, ezért nem vitte a gép. Meg kellett várni, míg felszárad, akkor meg már megint gatyarothasztó meleg volt. Én nem bírom a napot, a férjem meg tele van anyajeggyel, ezért egyáltalán nem hiányzik neki egy leégés. "Komolyan" elgondolkoztunk rajta, hogy le kéne kövezni az egészet, csak az ágyások, bokrok, fák helyét kihagyni.

A bluméria előre lépett az első számú köz ellenség státuszába. Eddig csak a meggyfákat sújtotta, most már szegény cseresznyefákat is. Szegényeknek már alig van levelük, nagyon utálom ezt a betegséget!
Az őszibarack viszont úgy tűnik, legyűrte a tafrinát. Ledobta a beteg leveleket,az újak már egészségesek.


A hét gyümölcse a nóra-bóra. Legalábbis errefelé így hívják. A sógorom viszont egyszerűen csak fosató szilvának. Ez valami vadszilva lehet, ízre a ringlóhoz hasonlít, csak sokkal kisebb, és hát nem lehet sokat enni belőle, mert...
Pedig ez a legjobb gyümölcs fa. Nem kell metszeni, nem kell permetezni, egyáltalán nem kell gondozni, mégis rengeteget terem, és soha nem kukacos! Rövid időn belül leérik, akkor lehull a gyümölcse, és úgy eltűnik a fű között, mintha sosem lett volna.Ez a fajta sötét lilára érik, de van, amelyik sárga marad, vagy bordó.

Na, igen, a sárga-bordó fajtából volt egy fa a ház mellett, az viszont rengeteg bosszúságot okozott a lehullott gyümölcsökkel. Volt olyan, hogy kimentünk és nem tudtuk kinyitni a ház ajtaját, olyan vastagon borította a betont a vadszilva. Lapáttal kellett összeszedni, ami nem volt könnyű, mert olyan érett volt, hogy amint hozzáértél, szétnyomtad , volt olyan cefre szag, hogy csak! Arra meg jöttek a darazsak, meg mindenféle más bogár. Ezért fájó szívvel (mert az árnyékára szükségünk lett volna), kivágtuk.

A csemege kukorica már címeresedik. Nem tudom, nem korai-e ez még ebben a tini korban, még csak derékig, meg térdig ér. Korán kezdi a drága!



Ez volt a múlt héten. Azóta viszont olyan kánikula van, hogy meg lehet dögleni, és a fák szaladnak a kutyák után:)
Nagyon aggódom, mi vár a kertben, ha megyünk.

2010. július 4., vasárnap

Július eleje

Az én kisfiam nem szereti a gyümölcsöt semmilyen formában. Semmilyen gyümölcsöt, semmilyen formában. Azt mondja, a gyümölcs állagával nincs kibékülve, mert az se nem szilárd, se nem folyékony, hanem olyan IZÉ, és úgy mállik szét a szájában, és neki ez olyan NEM SZERETEM.
Ezért természetesen a meggyet sem szereti. Naná, az még savanyú is!

A nagyfiam szereti a gyümölcsöt. Elvileg! Gyakorlatilag, ha hazahozom a meggyet a kertből, éppen nincs hozzá kedve, mert fél, hogy kukacos. Hiába mondom, hogy nem az, nem hiszi el.
Ezért aztán nagyon kevés meggyet, cseresznyét eszünk, mert én meg abban nem bízom, amit a piacon lehet venni. A kukacot én sem szeretem. Leginkább csak konzerv meggyet eszünk, abban valahogy mindketten bízunk.

Tegnap ismét szedtünk egy kis tál meggyet a kertből. Szomorúan tapasztaltam, hogy az egyik fán a jó bordó szemek szinte mindegyikét megrágta valami. Először madárra gyanakodtam, de utána rájöttem, inkább hangya, vagy darázs (vagy mindkettő ) lehetett. A fene a jó dolgukat! Le kellett volna permetezni! Mint mondtam, azért sikerült egy kis tállal szedni, de még mindig maradt egy nagyon kevés, ami éretlen. Gondoltam, hogy azért is lepermetezem őket, na nehogy már a bogaraké legyen, de mire ezt kivitelezhettük volna, eleredt az eső. Jó is égszakadás keletkezett, még jó, hogy a jégből mi kimaradtunk. Pont ott volt jég, amerre szoktunk menni, ha anyukámékhoz megyünk. Gondoltuk is, hogy milyen szívás lett volna, ha most megyünk.

Amikor a gyerekek kicsik voltak, állandóan a reality tévét nézték, hiába mondtam nekik, hogy ne nézzék, mert az sokszor még nekem is ijesztő, nem hallgattak rám. Ott mutogattak állandóan tornádót, meg árvizet, meg mindenféle környezeti katasztrófát. Akkor meg is állapították, hogy nem akarnak semmilyen más országban lakni, mert Magyarország olyan biztonságos ebből a szempontból, nincs semmi ilyesmi. Erre eltelik pár év, és nálunk is ugyanaz van. Szörnyű. Soha nem gondoltam volna!

Itthon a meggyet kimagoztam és becukroztam, hogy levet eresszen, gondoltam, azt levét legalább megissza majd Á.
Ő meg megkérdezte, minek kellett becukrozni, nem mindegy, hogy a meggyben esszük meg a levét, vagy külön? Mert kimagozva már ő is megeszi, úgy látja, hogy nincs benne kukac! Szóval ha azt akarom, hogy gyümölcsöt egyen, magozhatok. Egyem azt a kis pici 18 éves babát :)

2010. június 27., vasárnap

Meggyezés

A fő kerti program ma megint a meggyszedés volt. Most a debreceni bőtermő volt a soros. A termés sajnos a sok esőtől egy kicsit víz ízű lett, és elég sok szem ki is repedezett. Kb. 65 dekát tudtunk leszüretelni, a többit még rajta hagytuk érni. Tavalyhoz képest nálunk is elmaradás van, a múlt évben ilyenkorra már leérett az összes.

Az idén eddig ennyi meggyet tudtunk leszedni: meteor meggy: 15 dkg.
névtelen :20 dkg
debreceni bőtermő: 65 dkg

A meteor finom volt, a névtelen őszintén megmondva rohadtul savanyú , ez a debreceni kicsit víz ízű, de azért jó.
Gyerek koromban soha nem csináltam problémát a meggyszedés technikájából, a fa tetején soha nem figyeltem, hogy szárral, de kocsány nélkül szedjem. Most meg ez a legnehezebb állandóan le akar szakadni a kocsány!
Szegény fákat kezdi utolérni a bluméria, egyre kevesebb levelük van. Már kezdem azt hinni, hogy tavaly sem a permetezés miatt maradtak egészségesek, hanem a (nálunk) száraz időjárás miatt. Most meg ez a sok eső... Ami egyrészről jó, mert nem kell locsolni, sár nálunk soha sincs, csak ez a hülye gombásodás!

A répáim és a petrezselyem elég jól összekapták magukat, értem ezalatt, hogy már nincsenek lekókadva a leveleik, a gyökér mérete még elég gizda.

A" borsó földemről" felszedtem az elszáradt növényeket. Általános iskolából még emlékeztem valami olyasmire, hogy a borsó gyökere az nitrogént csinál, de azt már nem tudtam, hogy ki kell-e szedni a gyökerét. Utána olvasva kiderült, hogy ki kell nyűni gyökerestől, és hogy a "borsó érett talajt hagy maga után", a helyére lehet ültetni további haszon növényeket.
Na, azt látom, hogy a gyomok nagyon szeretik a talaját , bár azoknak hol nem jó?
Kigazoltam, és néhány elmaradott paprika palántát ültettem a helyére, amit az erkélyen neveltem. Még márciusban palántáztam az ablakba őket, tulipán paprikát, meg rendes tv paprika magot, amit a vacsorából szedtem ki. Hogy melyik mag nőtt ki, arról fogalmam sincs.

Az a helyzet, hogy meguntam az erkélykertészetet, a sok eső miatt állandóan olyan sáros a felverődő földtől az erkélyem, hogy már kimenni is utálok, a teregetésről már nem is beszélve. Ha véletlenül kiteregetek, csupa sár lesz az összes ruha. Ősszel mindent kiültetek a kertbe, lesz ami lesz alapon. Van két csavart fűzfám, két nyírfám (természetesen mindegyik óvodás méretű), három kecskerágó, egy kis baba tuja, egy levendula, egy futó rózsa, egy tő trombita folyondár, ami még csak most kezdett el hajtani, már majdnem kidobtam.

Csak azt nem tudom, hová ültessem a fákat. Elég nagy a kert, de ha feltételezem, hogy meg is nőnek, már nem sok hely van számukra.

2010. június 19., szombat

Ma is úgy történt,

... mint mostanában sokszor. Reggel borult, kicsit hűvös idő, szél. Már majdnem lemondtunk a kertről, de aztán mégis felkerekedtünk, mert füvet kell nyírni. Végül aztán szerencsére nagyon kellemes fűnyíróidő keletkezett. Pláne az árnyékból, ahonnan én figyeltem a műveletet.

Van nekünk a kertben egy hinta ágyunk, amit szinte az elsőnek vettünk a szerszámokkal együtt. Az anyukám és a tesóm ki is röhögött, hogy "Hinta ágy egy hétvégi kertben!"
Mégis amikor tavaly meglátogattak és kivettem őket a kertbe, az első dolguk volt, hogy beletelepedjenek.
Nagyon szeretünk benne ringatózni, mert elhatároztuk még az elején, hogy nem csak dolgozni akarunk a kertben, hanem pihenni is. Mondjuk erre nem sok idő van, de ha mégis van, akkor ki is használjuk. Csak a nagy üldögélésnek az lesz a vége, hogy elborulunk, és szeretnénk egyet aludni. Ahhoz meg kevés az egy darab hinta ágy. Na de örülünk, hogy ez még megúszta az ellopást.

Én most a fél kezemmel csak olyan "lájtosan" tudok tevékenykedni. Egy kis gyomlálás bal kézzel, egy kis metszegetés, amihez nem kell sok erő. (Egészen belejövök a bal kezes dolgokba, pedig nagyon béna voltam eddig benne. )Na meg szaladgáltam L. után, mert nem tudja megkülönböztetni a gyerek növényeket a gaztól, ezért mindig mutogatni kell neki, hogy mit NE nyírjon le.

A levendulám még mindig nagyon szép, de harmadszor már nem fényképezem le :) Meg vagyok elégedve vele, harmadik hete virágzik, azóta tudok gyönyörködni benne.
Meg is lódult a fantáziám, hogy gyökereztetni kellene belőle, és sok helyre ültetni. Ja, hogy azt mondtam, hogy nem fogok több növényt ültetni??? Ehhez képest van néhány szegfű meg fagyal dugványom :)

Megmetszettem az egyik jezsámen bokrot, mert már akkorára nőtt, mint a kerítés, nagyon lehagyva a mellette lévő fagyalt és aranyvesszőket.
A Japán rózsám nagyon jól érzi magát, teljesen elburjánzott, és sarjadzik is mindenfelé, majd ősszel jól meg kell ritkítanom. A sarjakkal sajnos nem nagyon tudunk mit kezdeni, csak annyit, hogy levágjuk. Ha kiásom, csupa lyuk lesz mindenhol.
A trombita folyondárt látszólag nem zavarják a pajzstetvek, szépen bokrosodik, őt is megmetszettem. Úgy látom viszont, hogy a pajzstetveket sem zavarta a permetezés, élnek, mint Marci Hevesen.

Volt még egy kis borsó, és beérett az egyik nemtudommilyen meggy ezeket leszedtem. Nem sok, de annál nagyobb öröm a saját termés!
Hátra van még a másik" nem tudom milyen mert ott volt" meggyfa, és a két debreceni bőtermő, ami eddig sajnos nem szolgált rá a nevére.
A gyümölcsfáimat nagyjából egy időben ültettem, mégis a két szilvafa nőtt a legnagyobbra, sokkal lehagyva a meggy és almafákat, fogalmam sincs miért!

Ha így marad, lesz azért értékelhető mennyiségű szilvám, barackom és almám, de az almákon már ilyen pici korban látszik, hogy kukacosak.
Valaki elárulhatná a tutit, hogy az almafákat mivel, mikor és hányszor kell permetezni!

2010. június 13., vasárnap

Hőség

Reggel korán keltünk, hogy elmeneküljünk a panelból ami már annyira felmelegedett, hogy meg lehet fulladni, és legyen néhány óránk a hűvös kertben. Fél nyolc körül értünk ki, ilyenkor még az egész kert az erdő árnyékában hűsöl. A szúnyogokkal viszont nem számoltunk, rögtön kiszagoltak minket, és csapatokban támadtak. Össze-vissza vagyok csipkedve.

Két hét alatt a kert ismét vadvirágos rét küllemet öltött, minden fűnyíróért kiált. A szándékosan ültetett virágaim közül csak néhány virágzik, köztük a levendula és a menyecskeszem :


A futórózsámon találtam egy elnyílott fejet, két piros bimbót és néhány zöldet. Tartok tőle, hogy a két piros megint hét közben fog kinyílni, amikor nem látom. Talán majd egyszer megérem, hogy sok virága lesz, ami sokáig virít, pláne, ha nem ültetem át többször. A jelenlegi a harmadik helye.

Van néhány fehér liliomom, ami viszont olyan magasra nőtt, hogy olyan, mintha a fa lombjai közül nőtt volna ki.


És láttam egy csodát is:

Ezenkívül van két-három senyveteg petúniám és büdöském, a kiültetett gyújtoványfűnek csak a szárait találtam meg levél nélkül, és az egyik tűztövisem nagyon gyanúsan néz ki, mintha haldokolna. Úgyhogy megint ott tartok, hogy elhatároztam: nem ültetek több növényt, örülök, ha megmarad, ami már megvan. Ezt egyébként minden évben megfogadom, aztán mégis feléled bennem a remény, és erre gondolok.

A permetezés az idén nem nagyon sikerült, kevesebbszer is csináltuk, mint kellett volna az állandó eső miatt, a szer is másfajta volt, na meg a nedves idő is kedvezett a gombás megbetegedéseknek. Monília szerencsére nincs, de a blumériás hülyeség megint elérte a meggyfáimat. Sárgulnak és hullnak a levelei. Pedig az egyik a méretéhez képest jó terméssel kecsegtet.

Az őszibarack fa pedig olyan tafrinás lett, hogy rossz ránézni, Alig vannak levelei szegénynek.

Volt azért némi szüretelni való is. A két cseresznye fán volt kb. hat-nyolc szem termés, azt gyorsan beépítettük a szervezetbe :) Lett egy kis tál ribizli is. Annyi mint tavaly. Szegény ribizlik is mindig úgy járnak, hogy nyár közepére lehullatják a leveleiket, erről viszont nem olvastam, nem tudom miféle kórság lehet? Leszedtem a borsót is, tokkal vonóval, hüvellyel együtt kb. 80 dkg termett. Azt már látom, ha valaki teljesen önellátó akar lenni és azt akarja, hogy egész évben legyen saját borsó, jó nagy területet kell feláldoznia erre a célra, és sokat dolgoznia érte!

Kiegyeltem a répát is. Nem mondom, hogy még sosem csináltam ilyet, mert emlékszem egy alkalomra, amikor gyerekkoromban anyukám nevelő célzattal rám bízta. Akkor utáltam a kerti munkát, és sajnáltam a kihúzgált növényeket. Most nem csak azokat, hanem a megmaradtakat is, nem tudom, normális az, ha a répa egyelés után így néz ki? Teljesen szét terültek, én rendeztem egy oldalra a leveleket, hogy mégis nézzenek már ki valahogy a fotózásnál:) Remélem nem csináltam több kárt, mint hasznot!


Megint láttam azt a szép madarat, amit szajkónak hittem a tollazata alapján, de már nem vagyok biztos benne. Ennek a madárnak szép bóbitája van, olyan, mint egy kakadunak. Nem tudom, a szajkónak van ilyen? Valószínűleg a közelben lehet a fészke, most két madarat láttunk, az egyiknek éppen zsákmány volt a csőrében.

2010. június 7., hétfő

Ez nem kert, de természet

Az idei első fűnyírás a pusztában tegnap volt. Nem siették el a dolgot, már nem csak hogy a kutyák nem látszottak ki a növényzetből, hanem én sem nagyon.

A növényzet főleg kaszanyűgbükkönyből, tavaszi, vagy szeges lednekből, esetleg takarmánybükkönyből áll (ahogy a kis növényhatározóból kilestem), ezek összefonódva összefüggő szőnyeget alkottak.Van még csalán, embermagasságú bogáncs, meg más, ismeretlen gaz is.  Még jó, hogy az ösvényeken, ahol le van taposva, lehet közlekedni, de két oldalról behajlik, így nehéz volt haladni még nekem is. Örültem, hogy végre lenyírják ,(két traktorral jöttek), de hogy mért éppen vasárnap?
Egy ideje már pár ember elkezdett kaszálni egy kis részt, szerintem a saját szakállukra, takarmánynak, lehet, hogy ez nem tetszett az önkormányzatnak, és inkább vasárnap kihajtották a munkásokat. Vagy teljesen más oka van és én vagyok rossz indulatú.
(Arra azért inkább nem gondolok, hogy mi lehet a fácán fészekkel, ami valószínűleg van a gaz között, hiszen láttam onnan felreppeni fácánt.)
A többi madár  nagyon örült a lenyírt fűnek, vígan  legeltek rajta. Láttam rigót, verebet, szarkát (mostanában nagyon sokszor látok szarkát), és fecskéket, bár azok inkább csak repültek felette, szerintem, és bogarakra vadásztak.

Ahogy ott lépegetek, gyönyörködöm a madarakban, a napsütésben végre, és örülök, hogy milyen békés, egyszer csak kilép elénk egy őz, úgy 100-200 méterre előttünk.
Alig akartam hinni a szememnek. Őz, a város közepén!(Igaz, hogy inkább a szélén lakunk, de mindegy , akkor is város.) Óvatosan lépkedett, füleit lebegtetve, aztán felénk fordult, meglátott, és visszament a fák közé. Nagyon örültem a találkozásnak. És ilyenkor bezzeg se fényképező, se telefon, semmi, amivel lekaphattam volna. Mindegy, azért jókedvre derített.

A kertben nem voltunk, mert Laci szombaton munkahelyi buliban volt, és ettől másnapra kicsit beteg lett  :0, nekem meg sürgős kalitkagyártási teendőim voltak.
Amúgy a két gyerek taknyol, köhög, torka fáj. Nekem csak a torkom. Eddig.

2010. május 30., vasárnap

Egy, megérett a meggy

Nagyon cseles az időjárás mostanában. Amikor menni akarunk a kertbe, mindig esőre áll. Szerencsére hideg nincs, ezért úgy döntünk, hogy kiszaladunk, legalább körülnézni.
Aztán az időjárás kegyes lesz hozzánk, és kapunk egy pár napsütéses órát.
Így volt ez ma is, ezért a madarat nem vittem ki levegőzni, pedig már hetek óta tervezem, de nem mertem. Talán majd a jövő héten.
A legjobb hír, ami a kertben fogadott, hogy megérett az első gyümölcs, a korai meteor meggy. Tavalyelőtt ültetett kis fa, 15 dkg finom termést hozott. :)


Munka most nem sok volt, csak egy kis gyomlálás a borsó és répa "földemen", a második számú tűztövis elültetése.
Az eső elborította a borsóimat, azokat karózgattam, kötözgettem. Igazán szépen növögetnek, már van egy csomó borsóhüvely , szép laposak. Remélem, azért meghíznak még, nem csak hüvelyt kell szüretelni.
A répák elég vegyesen néznek ki, egyik helyen sűrűek, a másikon ritkásak, a harmadikon ki sem nőttek. A sűrűt ki kellene egyelni valamikor, de nem merem , félek, hogy tönkre teszem az egészet.

Már sokszor olvastam a bujtással való növény szaporításról, és mindig ki akartam próbálni. Ennek az a lényege, hogy egy szaporítani akart bokor egyik alsó ágát lehajtjuk a földre, ott beássuk, és várjuk, hogy az eltemetett rész begyökeresedjen. Így a bokor is táplálja még az ágat, nem kell magában küzdenie a fennmaradásért. Hogy elősegítsük a gyökeresedést, az ág alsó részéről a kérget egy kicsit le kell kaparni, úgy beásni, vagy (ahogy én csináltam), megtörni (de nem eltörni) egy kicsit .
Az egyik tűztövisnek olyan vízszintesen állt a legalsó ága, hogy egyenesen kínálta magát a bujtásra.

Az ág középső részéről leszedtem a leveleket és a tüskéket,
betörtem az ágat,
egy hosszú árkot ástam, abba fektettem vízszintesen a lekopaszított részt.


Jól betemettem földdel az árkot. A földből kiálló kis növényről levágtam a virágot és termés kezdeményeket, hogy ne kelljen azokat is táplálnia. Jól belocsoltam, és Isten segedelmére bíztam. Remélem, összejön neki, és lesz egy harmadik tűztövisem is :)

A többi időben csak üldögéltünk, zenét hallgattunk, és gyönyörködtünk a kertben. Olyan szép :)
virágzik a levendula

a borsos varjúháj

a jezsámen


és a kúszó tuja védelmében titkon kivirágzott a vad kakukkfű. Évekkel ezelőtt egy kis tövet hoztam szülő "falumból", mert hiányzott az illata. Ez az illat jelenti nekem a gyerek kori nyarakat, a csatangolásokat a hegyen, tücsök ciripeléssel, napsütéssel.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

címkék

:( (1) 2010 (1) 2011 áprilisi állapot (1) 2011 szeptember (2) 2012 május 27 (1) 40 fok (1) a kert állatvilága (11) Agatha Christie (1) ágyás (1) ajándék (1) ájtatos manó (1) akácgyökerek (1) akácok (1) akvárium (2) almatermés (3) alsó fertály (1) angol nyelv vizsga (1) apa (4) áram (1) aranyvessző (2) ásás (3) aster (1) balkáni gerle (1) Bandi (1) Bátor (4) bazsarózsa (1) béka (3) béka segge (1) betakarítás (1) betegség (3) betekerítás (1) betgség (1) betonozás (1) betörés (2) bicska (1) blogos dolgok (2) bodza (4) Bodza kutya (2) Bodza kutya ás (1) Bodza pancsol (1) boglárka cserje (2) bográcsozás (1) Bogyó (1) Bogyó talicskázik (1) boróka (1) borsó (7) borsó ültetés (2) borsos varjúháj (1) búbos banka (1) bukszus (8) búzavirág (2) büdöske (1) cickafark (3) csak úgy (1) Cseh Tamás (1) cserebogár (1) csillagfürt (2) csoki fagyi (1) csomag (1) defekt (1) Dínó (1) díszcsorba (1) Dixi (1) edényfogó (1) egér (3) egy év elmúlt (1) egynyári szarkaláb (1) egynyáriak (2) először virágzók (1) első munkák (2) első növények (1) én is versenyt futok (1) erdő (1) erdőirtás (1) eső (1) esőt akarok (1) esővízgyűjtő (1) Éva néni virágja (1) évelő len (1) ez mi ez (1) ez van (1) ez volt eredetileg (1) ezüst uszkár (3) ezüstfenyő (1) fa sebkezelés (1) fagy (1) fagyal (1) fájdalom (1) fák (1) fecseg a felszín (1) fekete bab (1) fenyő (1) fenyő magonc (5) fészek (1) flexibilis csemperagasztó (1) foghúzás (1) futórózsa (1) (1) fűnyírás (3) fűrész (1) fűzfa (3) galagonya (1) galgonya (1) gazok (1) gombák (1) gondolatok (1) gránát alma (9) Granny Smith (1) gumicsizma (1) gyász (3) gyerek kor (1) gyík (5) gyökerek (1) gyökereztetés (1) gyöngyvessző (1) gyümölcsfák (4) hagyma dugdosás (2) hagymások (4) halak (1) harlekin katica (2) hát így (1) Hédi féle mályva (1) hőség (2) ilyen is pusztult már el nálam (1) in memoriam (1) ismeretlen madár (2) japán birs (1) japán gyöngyvessző (1) japán rózsa (1) játék (1) játék Baluval (1) jelenkor (1) jezsámen (2) jonatán alma (1) kaporlevelű (2) karácsony (1) karácsonyi díszek (1) karalábé (1) karalábé. komposzt (1) kártevő (1) kasvirág (4) kecskerágó (1) kékszakáll (1) kenyér sütés (3) kerítés (4) kert helyett (1) kertvarázslat (1) keskenykevelű ezüstfa (1) kifli sütés (1) kis meténg (1) kocsi (1) koktél paradicsom (3) komposzt (2) komposzt szita (2) korallbogyó (3) köhögés (2) könyv (1) könyvek (3) közterület (1) kreatív (1) krókusz (2) krumpli (2) krumplifőd (4) kukorica (1) kúpvirág (2) kúszó madárbirs (1) kút (2) kutya (6) kutyák (11) kutyaséta. 2012 tél (1) kutyasétáltató lányka (2) kutyátlanul:( (1) lábnyomok (2) lakótelep (1) láz (1) legeslegrosszabb év (1) lenmag (1) letöltés (1) levendula (1) lila akác (1) liliom (5) liliomok (1) lóhere (2) lonc (1) lugas paradicsom (8) macska (1) madarak (1) madárdal (1) madárfészek (1) madáritató (1) magamról (1) magas ágyás (1) májusi fagy (1) mályva cserje (3) Mária virágini (1) meggy (1) meggy fagyi (1) meggy szedés (3) meggybefőtt (1) mert már öreg (1) metszés (3) mézes (1) mézeskalács (1) mezőgazdasági részleg (1) mi ez (1) mobilinternet (2) mogyoró (2) mogyoró bokor (2) mogyoró meggybefőtt (1) mosdó (1) munkanélküli (1) nagy fa (1) nanoverseny (1) nárcisz (3) nem kert (3) nemesia (1) netbook (1) névnap (1) november (1) nutella házilag (1) nyárfa? (2) nyári orgona (2) nyírfa (12) nyúl (1) nyúl elleni védekezés (1) óhaj-sóhaj (1) orrszarvú bogár (4) örökbefogadás (1) ősz (2) őszi oroszlánfog? (1) őszibarack (2) őz (3) pajor (1) pajzstetű (1) palánták az ablakban (1) palántázás tejesdobozba (1) pálmaliliom (1) papagáj (1) paprika (2) paradicsom (3) patiszon (1) pdf (1) penészesedés (1) pénztárca (1) permetezés (3) perverz (2) petrezselyem (2) petúnia (5) pézsmamályva (1) pihenés (1) pipacs (2) piros (1) pók (1) poloska gyilkosság (1) porcsinrózsa (5) prunus padus (2) puszpángmoly (1) pünkösdi rózsa (1) ragadozó (1) rajz (3) répa (3) retek (6) rézvirág (3) ribizli (5) ribizli torta (1) rózsa (1) rózsalonc (1) rozsda farkú (3) rozsdafarkú (3) rucola? (1) rukola (1) saláta (1) saláta ültetés (1) sarkantyúka (1) sarpo mira (1) sásliliom (5) seregélyek (1) sírhely (1) slag (2) som bokor (2) sövények (1) spirea (1) sütés (5) sütőtök (1) szajkó? (1) szaporítás (1) szar az élet (1) szárzság (1) szegfű (5) szél (1) szerszámok (1) szidom a férjemet (1) szivarfa (2) szomszéd (1) Szőke Herceg (1) születésnapok (1) talajtakarás (1) tamariska (1) tatárvirág (1) Tatin torta (1) téglaültetvény (1) tejberizstorta (1) tél vége (1) téliesítés (4) telihold (1) tereprendezés (2) tévézés (1) tök (2) töklé (1) tölgyfa (1) tőzegbeton (1) trombita folyondár (3) tudományosan (1) tuja (4) tücsök búzavirág (1) tücsök meg a... (1) tűlevelű bugatölcsér (1) tűz (1) tűztövis (4) új ágyás (1) új élet (1) Új Év (1) új fa (1) új nick (1) új növény (18) uncsi (1) ültetés (2) vadsóska (1) vakvezető (1) varfű? (1) Vatera (1) verbéna (2) vérborbolya (1) vérszilva (1) vetés (3) Villás (1) virágágyás (3) virágmagok (1) virágok (1) virágpók (1) visszapillantás (1) Vitalij (3) welness (1) Zafír (1) zelnicemeggy (1) zsalukő (3) zsálya (1)